Napjaink embere már megtalálta a szőlő más hasznosítási módját is, egyre nagyobb a kereslet az étkezi célra felhasználható szőlő és az ivólé iránt.

A telepítés első lépése a fajta kiválasztása. El kell döntenünk, hogy milyen céllal telepítjük ültetvényünket. A rendelkezésünkre álló nagyszámú fajták között találunk borszőlőket, amelyek bő levű, zamatos bogyókkal örvendeztetik meg a termelőt, és vannak fajták, melyek ropogós héjjal, édes és nagy szemű terméssel rendelkeznek. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egyre növekszik a mindkét célra kiválóan alkalmas fajták száma. A nagyobb árutermelő ültetvény esetében tekintettel kell lennünk a borvidékek szabályaira is. Az adott borvidéken csak az oda meghatározott fajták telepíthetők. Kisebb kertekre illetve a csemegeszőlőkre ez a tiltás nem vonatkozik.

A fajtán kívül másik fontos szempont lehet az alany kiválasztása. A szőlő legveszedelmesebb kártevője a filoxéra, vagy más néven gyökértetű. A XIX. század második felében behurcolt kártevő nagy pusztítást végzett az akkori ültetvényekben. Ellene a kémiai védekezés túl veszélyes, nagyon terheli a környezetet, költséges is. A helyzetet akkor az Amerikából származó alanyfajták behozatala mentette meg. A homokos talajon gazdálkodóknak a tetű kártételétől nem kell félniük, mert az állatka a homokban nem igazán él meg. Minden más talajon csak az amerikai alanyokra oltott szőlőfajtákkal érdemes telepítést végezni.

Az oltvány előállításnak nagy hagyományai vannak hazánkban. Az alany és a szaporítandó fajta oltóanyagának előállítását szigorúan szabályozott körülmények között végzik úgynevezett törzs ültetvényekben. Az innen begyűjtött vesszőket használják fel az ültetési anyag előállítására. Az oltást fás anyaggal végzik a tél végén, kézzel, vagy most már oltógéppel. Az elkészült oltványokat nedves anyagban tartva a tavasz kezdetéig az alanyon gyökérkezdemény képződik. A meleg beköszöntével a szaporítóanyagot szőlő iskolában nevelik legalább egy évig. A homokon oltvány helyett sima vessző is iskolázható. A területen a gyökerek kifejlesztése a cél, ezért a jó tápanyag ellátottság mellett a nedvesség megőrzése a legfontosabb feladat. A jól kezelt dugványokból már a következő évben telepítésre alkalmas anyagot várhatunk. Kisebb területen szükségessé válhat egyes fajták átoltása.

A szőlő kiválóan alkalmas zöld vagy fás oltás útján történő szaporításra is. A fás oltás a tőkenyakba történő ékoltással vagy vesszőbe oltással történhet. A tőkenyakba tavasszal helyezhetjük el a kívánt fajta oltócsapjait, az oltás kezdetén a tőkét a föld felett elvágjuk, középen behasítjuk, majd a hasítékban helyezzük el a csapokat. Ezután kötöző anyaggal átkötjük és a továbbiakban gondoskodunk az oltás nedvesen tartásáról. Kezdetben elég egy nedves ruhával takarni, a csapok megindulása után már talajtakarás ajánlott.

A legelterjedtebb átoltási módszer a fás, vagy zöld vesszőbe oltás A fás oltás ideje megegyezik a tőkenyakba oltás idejével. A zöld oltás ideje május vége, június eleje. Mindkét estben egyszerű ékoltással végezzük a műveletet. Az oltás után átkötött, és ezáltal lezárt oltás csapjai hamar növekedésnek indulnak. Mindkét esetben olyan magasságban kell a műveletet elvégeznünk, hogy döntés után a tőke a megfelelő helyen legyen. A döntéskor az alany alsó gyökeréig érő árkot készítünk, a megeredt oltott részt vagy saját helyén, vagy a szomszéd tőkehelyen vezetjük fel a felszínre.

Lovas Sándor