Erősödött az almamoly jelenléte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megfigyelőpontjain. A legtöbb, összesen 64 egyedet Budakalászon fogták.

A nyugati dióburok-fúrólégy valamennyi vizsgált helyen megjelent, Zalaszentlőrincen pedig kiemelkedően magas egyedszámot mértek.

A NAK 32. heti csapdaadatainak legfontosabb tanulsága, hogy ugyanazon kártevő fogása is jelentősen eltérhet az egyes helyszíneken. Az országos eredmények ezért tájékoztatást adnak az aktuális helyzetről, a védekezést azonban az adott területen mért fogásokhoz kell igazítani.

Budakalászon több kártevőből is magas volt a fogás. Az almamoly mellett a szilvamoly legnagyobb fogását is Budakalászon regisztrálták: 97 egyed került a csapdába. Sasadon, Kecskeméten és Zalaszentlőrincen nőtt a számuk, a többi vizsgált helyen enyhe csökkenést mértek.

A keleti gyümölcsmoly valamennyi előrejelző ponton jelen volt. A legmagasabb fogást Maroslelén rögzítették, 65 imágóval.

Barackmolyt a legtöbb helyszínen találtak. Ebből a fajból ugyancsak Budakalászon került a legtöbb egyed a csapdába, összesen 58.

Széles körben jelen van a nyugati dióburok-fúrólégy, hiszen minden vizsgált megfigyelőponton előkerült. Zalaszentlőrincen kiemelkedően magas fogást mértek, de a kártevő a többi helyszínről sem hiányzott.

Tarka szőlőmolyt Sasadon és Siklóson 11-11, Budakalászon egy példányban fogtak.

Kéregmolyt mindkét vizsgált csapdaponton észleltek.

A gyapottok-bagolylepke legmagasabb fogását Siklóson mérték, ahol 22 egyed került a csapdába. Sasadon, Győrben és Zalaszentlőrincen nem találták meg, Debrecenből és Battonyáról pedig nem érkezett adat.

A heti adatsor legmagasabb egyedszámát a vadgesztenyelevél-aknázómolynál rögzítették. A kártevő a legtöbb megfigyelőponton jelen volt, Szombathelyen pedig 720 egyedet fogtak. Hódmezővásárhelyen öt selyemfényű puszpángmoly került a csapdába.

A 32. heti eredmények több gyümölcskártevő aktív jelenlétét mutatják, de az egyes térségek között jelentős különbségek vannak. A gyümölcs- és diótermesztők számára ezért az országos helyzetkép mellett saját területük megfigyelése adhat megfelelő alapot a növényvédelmi döntésekhez, tehát a helyi adatok döntik el a teendőt.