Az állattenyésztésben most nem az a fő kérdés, hogy van-e még tartalék a takarmányozásban, hanem az, hogy mennyi marad az értékesítés után. A takarmány a sertés- és baromfiágazatban továbbra is a teljes termelési költség 60–70 százalékát adhatja, és a KSH legfrissebb éves átlagárai szerint több fontos takarmánykeverék 2025-ben sem lett olcsóbb: a broilerindító átlagára 148.456, a tejelő tehén tápé 142.489 forint/tonna volt, ami mindkét esetben meghaladta a 2024-es szintet.
Legélesebben ez most a tejágazatban látszik. Az AKI szerint a nyerstej országos termelői átlagára 2026 januárjában 163,81 forint/kilogramm volt, februárra pedig 154,36 forintra csökkent. Ez havi alapon 5,8 százalékos, éves összevetésben már 26 százalékos visszaesést jelentett februárban, miközben a felvásárlás is mérséklődött, a kiviteli ár pedig jóval a termelői ár alatt maradt.
A tejtermelőknél ez azért különösen érzékeny helyzet, mert a termelés nem állítható le egyik hónapról a másikra. Az állományt akkor is fenn kell tartani, az etetést akkor is meg kell oldani, amikor a piaci oldal gyengül. Az Agroinform által idézett ágazati helyzetkép szerint emiatt felértékelődnek a stabil értékesítési kapcsolatok, és több gazdaság a beruházásokkal is kivár vagy újraszámolja a korábban tervezett fejlesztéseit.
A sertéspiacon másképp, de ugyancsak érzékelhető a nyomás. Március végén a vágósertés termelői ára 638,58 forint/kilogramm volt, ami 5,5 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Közben az AKI adatai szerint a sertéshús-export értéke 25,6 százalékkal csökkent 2026 januárjában. Igaz, a hízósertéstápok ára is mérséklődött, de ez egyelőre inkább tompítja, mint megszünteti a jövedelmezőségi nyomást.
A kép ugyanakkor nem egyszínű. A húsmarha- és báránypiacon most inkább erős árak látszanak, vagyis az állattenyésztésen belül nem általános összeomlásról, hanem ágazatok közti szétválásról beszélhetünk. A mostani olló főként ott nyílik látványosan, ahol a bevételi oldal gyorsabban romlik, mint amilyen ütemben a költségek alkalmazkodni tudnak.
A következő hónapokban egyre több gazdaságban a menedzsment napi döntései hozhatják a legnagyobb különbséget. A takarmányhasznosítás javítása, a receptúra pontossága, a selejtezési döntések, a készletgazdálkodás és a szerződéses értékesítés együtt határozza meg, hol marad mozgástér, és hol fogy el gyorsan a tartalék. Ez ma már nemcsak technológiai, hanem kifejezetten üzemszervezési kérdés.
A takarmányköltség és az árbevétel közti olló tehát nem minden állattenyésztési ágazatban nyílik ugyanúgy, de ahol igen, ott gyorsan láthatóvá válik a különbség a stabil és a sérülékeny üzemek között. A 2026-os év egyik kulcskérdése az lehet, hogy a telepek mennyire tudják egyszerre kézben tartani a költségoldalt és az értékesítési kockázatot.
Kováts Viktor
