Az állattartásban ma már nem elég külön kezelni a takarmányt, az energiafelhasználást és a trágyát. A Magro összefoglalója szerint a globális ellátási láncok bizonytalansága, a magas energiaárak és a szigorodó környezetvédelmi előírások egyaránt abba az irányba tolják az ágazatot, hogy az istálló működését teljes rendszerként nézze. A kérdés nemcsak az, mivel etetik az állatot, hanem az is, mennyi veszteség marad a rendszerben, és mi forgatható vissza belőle.

A cikk szerint ennek egyik kiindulópontja a takarmányozás. A logisztikai láncok rövidítése és az importfüggőség csökkentése azért került előtérbe, mert a hazai fehérjenövények nagyobb arányú használata mérsékelheti a kitettséget. A Magro a lucernát, a borsót, a lóbabot és a csillagfürtöt említi, emellett az ipari melléktermékek tudatosabb beépítését is olyan iránynak nevezi, amely nemcsak a karbonlábnyomot, hanem az önköltséget is csökkentheti.

Ugyanebbe a logikába illeszkedik a precíziós takarmányozás. Az automatizált kiosztás és a szenzoros mérések azt szolgálják, hogy az állat annyi tápanyagot kapjon, amennyit valóban képes hasznosítani. A Magro szerint ezzel javítható a fajlagos takarmányhasznosítás, miközben csökkenthető a nitrogén- és foszforkibocsátás is.

A jövő takarmányozásában a cikk az alternatív fehérjéket is fontosnak tartja. Ide sorolja a rovarfehérjéket és az algákat, amelyek előállítása kevesebb vizet és földterületet igényelhet a hagyományos növényeknél. A kérődzőknél pedig a bendőműködés finomhangolását emeli ki: bizonyos adalékanyagokkal a metánkibocsátás is mérsékelhető anélkül, hogy a tej- vagy hústermelés csökkenne.

A Magro arra is felhívja a figyelmet, hogy a fenntarthatóság egyik alapfeltétele maga az egészséges állat. A stresszes vagy beteg állomány rosszabbul hasznosítja a takarmányt, a kiesés pedig közvetlen veszteséget jelent. Ezért a megfelelő szellőztetés, az elegendő élettér, a digitális monitoring és a preventív állategészségügy nem különálló kiegészítő elem, hanem ugyanannak a hatékonysági szemléletnek a része.

A kör pedig a trágyánál zárul. A cikk szerint az állati ürülékre nem hulladékként, hanem erőforrásként érdemes tekinteni. A precíziós trágyakezelés, a hígtrágya szeparálása és a biogázüzemi integráció azt teszi lehetővé, hogy az állattenyésztés energiát és tápanyagot juttasson vissza a növénytermesztésbe. Ez a körforgásos szemlélet adja annak az integrált gazdálkodási modellnek az alapját, amelyben az istálló hatékonysága valóban nem ér véget a jászolnál.