A magyar agrár-külkereskedelem 2025-ben még megőrizte aktívumát, de a tartalék már jól láthatóan szűkül. Az exportérték 3 százalékkal csökkent, az importérték ugyanakkor 3 százalékkal nőtt, így az egyenleg 3,265 milliárd euróra mérséklődött. Ez 705,6 millió euróval maradt el az egy évvel korábbitól.

A romlás nem egyszeri megingásnak látszik. Már az év közbeni adatok is azt mutatták, hogy az agrár-külkereskedelem előnye fokozatosan olvad, miközben a nemzetgazdasági export összességében növekedni tudott. Ez arra utal, hogy itt nem általános külkereskedelmi lassulásról, hanem az agrárium saját szerkezeti gondjairól van szó.

A legfontosabb jelzés nem is önmagában a kisebb többlet, hanem annak szerkezete. Az agrárexport volumene 12 százalékkal, az importé 9,2 százalékkal csökkent, az importérték mégis emelkedett. Vagyis kevesebb árumennyiség mellett is drágább, nagyobb értékű behozatal érkezik, miközben a kivitel továbbra is erősen alapanyagjellegű termékekre épül.

Ez a kitettség a termékszerkezetben is jól látszik. Az exportérték 76 százalékát, az import 67 százalékát mindössze tíz-tíz árucsoport adta 2025-ben. Az agráregyenleg döntő hányadát a gabonafélék biztosították, miközben a 24 mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsoport közül 11 már negatív egyenleggel zárt. Ez azt jelenti, hogy a pozitív mérleg egyre kevesebb lábon áll.

A földrajzi szerkezet sem sokkal kedvezőbb. A magyar agrár-külkereskedelmi forgalom 86,2 százaléka az Európai Unió tagállamaihoz kötődött, és az export több mint fele öt piacra koncentrálódott. Ez rövid távon stabilitást adhat, de közben növeli a kiszolgáltatottságot is: ha egy-egy fontos partnerpiac lassul, vagy egy meghatározó termékkör gyengébben teljesít, annak az egész mérlegen gyorsan látszik a hatása.

Különösen figyelmeztető, hogy a növényi termékek korábbi többlete látványosan szűkült. Ezt az állati termékek jobb teljesítménye részben enyhítette, de nem tudta teljesen ellensúlyozni. A 2025-ös adatok így azt üzenik, hogy a magyar agrár-külkereskedelem egyelőre még pozitív mérleget mutat, de egyre szűkebb bázison.

Ennek a gazdálkodók és a feldolgozók számára is van súlya. Ha a kivitel nagy része néhány termékcsoportra és néhány piacra épül, akkor az ágazat jövedelme érzékenyebbé válik a termésingadozásra, az ármozgásokra és a külső kereslet változására. Közben az import összetétele arra is figyelmeztet, hogy a nagyobb hozzáadott értékű, versenyképesebb hazai feldolgozás még mindig nem elég erős.

A 2025-ös év ezért nem azért fontos, mert eltűnt volna az agrár-külkereskedelmi többlet, hanem azért, mert megmutatta annak törékenyebb szerkezetét. Az egyenleg még pozitív, de egyre kevésbé tekinthető magától értetődő biztonsági tartaléknak. Ha a kivitel továbbra is szűk termék- és piacbázison áll, a következő gyengébb év már nemcsak kisebb többletet, hanem komolyabb versenyképességi figyelmeztetést is hozhat.

Kováts Viktor