Az Alföld egyes térségeiben nemcsak takarmányhiányról, hanem ellátási gondról is beszélni kell. Széna és tömegtakarmány az ország más részein még elérhető, de sok állattartónak túl messziről, túl drágán vagy bizonytalan minőségben jutna el a gazdaságába.

A szárazabb időjárás több helyen visszafogta a gyepek és takarmánynövények hozamát. Emiatt egyes gazdaságok már a nyár elején külső beszerzésre szorulnak, miközben a helyi kínálat gyorsan szűkül. A probléma különösen ott éles, ahol a saját kaszálók gyengébben teljesítettek, a telep állatlétszáma viszont nem csökkent.

A helyzetet a szállítási költség teszi igazán nehézzé. Hiába van értékesíthető széna például távolabbi térségekben, a fuvardíj sok esetben olyan mértékben növeli az árat, hogy a beszerzés gazdaságossága kérdésessé válik. Így a takarmány piaca nemcsak mennyiségi, hanem logisztikai kérdéssé is vált.

Ez közvetlenül érinti a szarvasmarha-, juh- és lótenyésztő gazdaságokat. A tömegtakarmány nem helyettesíthető egyszerűen, hiánya vagy drágulása pedig gyorsan megjelenik a termelési költségekben. A tej-, hús- és tenyészállat-előállítás jövedelmezősége ilyen helyzetben szűkülhet, főleg ott, ahol nincs elegendő saját készlet.

A szűk piacon a minőség is kockázat. A sürgős beszerzések idején nagyobb figyelmet igényel az áru eredete, nedvességtartalma, beltartalmi értéke és kezelhetősége. A gyengébb minőségű takarmány nemcsak pénzügyi veszteséget, hanem állategészségügyi problémát is okozhat.

A következő hetek csapadéka döntő lehet. Ha a második kaszálások javítják a kínálatot, enyhülhet a nyomás. Tartós szárazság esetén viszont tovább nőhet a távolabbról behozott takarmány szerepe, vele együtt pedig a fuvarköltség jelentősége is.

Az idei szezon eddigi tanulsága világos: a takarmány megléte önmagában nem elég. Az állattartóknak egyre inkább azt kell mérlegelniük, honnan, milyen minőségben és milyen szállítási költséggel tudják biztosítani az állomány ellátását.