2024 év végén a feldolgozott adatokat tekintve felemásan zárt az ágazat. A teljes szarvasmarha létszám 1,9%-kal csökkent (nem minden uniós tagállam adatai ismertek), míg a tenyész utánpótlás 2,5%-kal, addig a tehénlétszám 1,1%-kal. Az európai szakértők ezeket a számokat figyelmeztetésként értékelik, ugyanis a fiatal állományok csökkenése a jövőben könnyen okozhatja a tehénállomány redukcióját. A számok alakulása mögött az európai vágóhidakon történő vágások számának emelkedése állhat, ami a magas felvásárlási árak miatt most is emelkedik. Úgy tűnik a marhahús piac a keresleti piac irányába mozdult el, és ezt még a Mercosur-államokkal történő megállapodás sem rendítette meg egyelőre.
Ha a tejelő és a húsmarha szektort külön-külön vizsgáljuk, az 1,1%-os tehénlétszám csökkenés a tejelő szektort érinti negatívan, itt 2,1%-os a tehénlétszám csökkenés, míg a húsmarha populáció tehénállománya 0,8%-kal növekedett 2024-ben. Az egyes tagállamokban eltérő a tendencia a húsmarha tehenek számát illetően. A csökkenést inkább a nyugati államokban látjuk, Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában. A legnagyobb mértékű csökkenést Dánia szenvedte el 6,1%-kal, őt Írország követi 5,4%-kal, amely szintén példátlan az ország történetében. Írországtól alig marad le Svédország 5,2%-os csökkenéssel, de jelentős a negatív tendencia Portugáliában és Belgiumban is. Növekedés főleg a közép-kelet-európai államokban figyelhető meg, Romániában például igen magas, 42%-os emelkedés, Lengyelországban visszafogott 0,3%-os növekedés, és egy kivétel Olaszország, amely az egyetlen olyan nyugati állam – nevezzük így (bár Olaszország dél-európai ország) – amely emelkedést mutatott. Nem is akármekkorát, extrém számot mutat az Eurostat felmérése, 76%-os az emelkedés! Erre sem láttunk még példát a közelmúltban.
A hústermelést is hasonló különbségek jellemzik. Szinte minden vágási kategóriában emelkedést látunk, legnagyobb az üsző vágás (+5,7%) emelkedése, ezt követi a bika (+4,1%), de a tehén vágások száma is jelentősen (+2,3%) növekedett. Egyedül a 8 hónapnál fiatalabb vágóborjak számában látunk csökkenést (-4,5%).
Ha együtt értékeljük a statisztikai adatokat és a már említett szakértők prognózisát, nem nehéz belátni, hogy az utánpótlás vágások ilyen ütemű növekedése valóban a tehénállomány csökkentését eredményezheti hosszú távon. Ez különösen igaz olyan országok esetén, mint Lengyelország, ahol a tehénétszám csak 0,3%-kal emelkedett, de a vágóállatok száma több mint 20%-kal növekedett. Romániában és Olaszországban ezt fordítva látjuk. Bár ott is emelkedett a vágások száma, de nem akkora mértékben, mint a tehénlétszám emelkedés. Sok nyugati országban kismértékű termelésemelkedés látszik annak ellenére, hogy a tehénlétszám csökken – ők azok az országok, ahol a jövőben éppen ezért továbbra is csökkenő tehénlétszám tendencia várható. Ennek a nagymértékű termelésemelkedésnek a jó piaci árak a mozgatói. Az európai piacon ugyanis a vágott féltest árak igen magasak, 9-17%-kal magasabbak az egyes kategóriákat illetően, mint a 2023. év végén, de most. 2025 elején is 0,7-1,3% közötti emelkedést mutatnak, vagyis a tendencia feltehetően tovább tart. Ezek a carcass árak az élőállat árakat is emelik, itt 18-48% közötti emelkedést látunk az egyes kategóriákban a 2023-as év végi árakhoz képest. Hazánkban ez a növekedési tendencia átlagosan 21% (2024 év végét és 2023 év végét összehasonlítva).
A vágott féltestek árának alakulása az Európai Unióban kategóriánként
Annak ellenére, hogy a hízlaláshoz szükséges erőforrások biztosítása, annak költségei most is növekednek, a hízlalás jövedelmezősége is nő, ezért egyre több olyan hízóüzem nyit ki újból, amely 2022-ben bezárni kényszerült. Ezek általában olyan üzemek, amelyek fix szerződésben álltak farmokkal, vagy önmaguk is rendelkeznek tenyésztőgazdasággal. A nyugati országok képviselői felhívták a figyelmet az egyre fokozódó állategészségügyi költségekre, amely véleményük szerint a jövőben nagyon megemeli majd a kiadásokat, és a munkaerő terén is hasonló történések várhatók. A kérdés az, hogy az értékesítési árak emelkedése szinten tudja-e tartani ezekkel a növekvő költségekkel szemben a hízlalás jövedelmezőségét.
A hizlalás jövedelmezőségének alakulása az utóbbi években az Európai Unióban átlagosan
Ha a marhahús világpiaci árát nézzük régiónként, akkor nem látunk nagy különbséget az előző évek tendenciájában. Természetesen minden régióban emelkednek az árak, noha 2022-höz képest nem mindenhol egységes a tendencia. Míg az EU-ban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban folyamatosan emelkedtek az árak, addig Dél-Amerikában, Ausztráliában 2022 és 2024 között csökkenést figyelhettünk meg. Ez persze 2024-ben már ezeken a kontinenseken is visszafordult. Jelenleg a legdrágábban Nagy-Britanniában juthatnak marhahúshoz a fogyasztók, ezt követi az USA, majd az EU (a vágóbika vágott féltest árakat összehasonlítva), kisebb szünettel Új-Zéland, Argentína, Uruguay, Ausztrália, a legolcsóbb Brazília.
Vágóbika vágott féltest termelői ára 100 kg-ra vetítve euróban a világpiacon
Ha mindent összegezve elemezzük a történéseket, azt látjuk, hogy a létszámcsökkenés a leghangsúlyosabb, mely ebben a keresleti piac által meghatározott környezetben a termelés emelkedésével – vagyis a vágások számának növekedésével – további létszámcsökkenéshez vezet. Ez sajnos összecseng az Európai Unió klímapolitikájának a szarvasmarha ágazatot megbélyegző és „minimalizálni kívánó” terveivel, ahol a „most jó az ár, minél többet vágjunk és értékesítsünk” mottó jövőre gyakorolt hatása már egyre jobban láthatóvá válik. Ennek első figyelmeztető jele az utánpótlás állatok, vagyis a fiatal állatok létszámának csökkenése. Azt is látni kell, hogy a tejtermelés megítélése is egyre rosszabb az Európai Unióban. Ez nem csak a fogyasztók oldaláról látszik (a tej-helyettesítő növényi termékek térhódítása), hanem a termelők is egyre nehezebb helyzetben vannak. Nincs munkaerő, nem térülnek meg a befektetések az egyre magasabb beruházási árak és a lassan növekvő felvásárlási ár tendenciája miatt, a növekvő takarmányköltségek pedig – amelyek az Európai Unió stratégiai céljai miatt (kevesebb műtrágya, vegyszer, vetésváltás, ugaroltatás stb…) egyre emelkednek – a jövedelmezőség csökkenéséhez vezetnek. Hiába jobbak a tejfelvásárlási árak, mint az előző években, az előbb említett összefüggések negatív végeredményhez vezetnek. Egyre több gazda adja fel a termelést, pláne ha a vágóárak emelkednek, ami arra sarkallja a tejelő gazdaságokat, hogy „most jó áron vágassák le tehénállományaikat”. A húsmarha tartó gazdaságok létszámadataiban ez még nem látszik annyira, mint a tejelő szektorban, de hogy meddig, az csak idő kérdése.
dr. Szücs Márton
ügyvezető igazgató
Limousin és Blonde d'Aquitaine Tenyésztők Egyesülete
