Az élelmiszerek több mint kétharmada a méhek beporzásától függ. Ennek legnagyobb felelősségét Magyarországon mintegy 20 ezer méhész vállalja magára, akik 1,2 millió méhcsaládot gondoznak. Ezért Magyarországon a világon a legmagasabbak közé tartozik a méhsűrűség: négyzetkilométerenként 12 család, ami biztosítja a beporzást.

A hazánkban évente megtermelt 25-35 ezer tonna, világviszonylatban is kiemelkedő minőségű mézből mindössze fejenként egy kilogrammot fogyaszt az ország lakossága. A cél, hogy ez 2030-ra megduplázódjon.

Az agrártárca vezetője szerint a beporzók a globális ökoszisztéma egészségének kulcsai, hiszen a vadon termő növények közel 90 százaléka, míg az élelmiszernövények háromnegyede, továbbá a mezőgazdasági területek 35 százaléka tőlük függ. Mivel a méheket az emberi hatások miatt veszély fenyegeti, jelentőségük felismerése hozzájárul a védelmi intézkedések sikeréhez, ők pedig az emberiség élelmiszer-ellátási problémáinak megoldásához.

Mészáros Dezső, a SIO Eckes ügyvezető igazgatója elmondta: a cég Magyarország vezető gyümölcslégyártójaként ezúttal is több mint ezer doboz termékkel támogatja a programot. A vállalat és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület három évvel ezelőtt kötött együttműködésének középpontjában a hazai méhek megóvása áll, a SIÓ számos aktivitással hívja fel a figyelmet a problémára és a szemléletváltás lehetséges módjaira. Az idei iskolakezdéskor a vállalat több ezer darab olyan virágmagcsomagot osztott ki az ország általános iskoláiban, amelyek méhlegelőként elültetve hatékonyan segíthetnek a beporzó rovaroknak.

Nagy István szerint fontos, hogy ma több mint ezer intézményben, 208 ezernél több diákhoz jut el ez az üzenet. Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a méhek hű példái az összefogásnak, hiszen eredményességük közösségük erejében rejlik.

A méhek világnapjának meghirdetését 2014-ben a szlovén méhészeti egyesület kezdeményezte az ENSZ-nél. A misszió célja felhívni a figyelmet arra, hogy a méhek az élelmezésbiztonság, a fenntartható fejlődés, a biológiai sokféleség, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a közösségek ellenálló-képességének és békés egymás mellett élésének egyik legfontosabb elemei.