Az előírás július 15. és szeptember 30. között minimális talajborítás fenntartását írja elő az érintett gazdálkodók számára, ezzel is elősegítve a talajnedvesség megőrzését és a mezőgazdasági termelés klímaváltozáshoz való alkalmazkodását - hívja fel az érintettek figyelmét az Agrár és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium.

A szaktárca tájékoztatása szerint a klímaváltozás hatásai egyre inkább ráirányítják a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági termelés hosszú távú fenntarthatóságának egyik alapfeltétele a talajok vízmegtartó képességének javítása és a rendelkezésre álló nedvesség megőrzése. A Közös Agrárpolitika feltételességi előírásai és a támogatható területek kibővítésének lehetőségei egy olyan tudatos gazdálkodási szemléletet kívánnak erősíteni, ami egyszerre szolgálja a természeti erőforrások védelmét és a gazdálkodók alkalmazkodóképességének növelését. A talajban és a tájban történő vízmegtartás ezért nem csupán szakpolitikai célkitűzés, hanem a gazdálkodók közvetlen érdeke is.

A gazdálkodók ennek a kötelezettségnek többféle módon is eleget tehetnek: őszi vetésű növény elvetésével, másodvetés alkalmazásával, illetve a területen található növényzet vagy a betakarítást követően visszamaradó tarló megőrzésével. Az idei, rendkívül száraz időjárási körülmények között a tarló fenntartása különösen indokolt és előnyös megoldás lehet. Egy learatott repce- vagy kalászosgabona-tarlójának szeptember végéig történő megőrzése nemcsak a HMKÁ 6 előírásainak való megfelelést biztosítja, hanem jelentős szerepet játszik a talajnedvesség megőrzésében is. A talajfelszínt borító növényi maradványok csökkentik a párolgási veszteséget, mérsékelik a talaj felmelegedését, valamint kedvezőbb feltételeket teremtenek a talajélet számára.

A jelenlegi csapadékhiányos időszakban különösen fontos szempont az is, hogy a tarló megőrzése költséghatékony alternatívát jelenthet a másodvetéssel vagy a takarónövények telepítésével szemben. Az extrém száraz talajállapot miatt ugyanis számos térségben csekély az esélye annak, hogy az elvetett növények megfelelően kikeljenek és fejlődésnek induljanak. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás új szemléletet kíván a mezőgazdaságtól. A betakarítást követően nem feltétlenül a „tiszta” és teljesen megművelt földterület jelenti a jó gazdálkodás mércéjét. Sokkal fontosabb, hogy talajaink képesek legyenek megőrizni a nedvességet, fenntartani az aktív talajéletet, és megfelelő mennyiségű vizet tudjanak tárolni a következő vegetációs időszakra.

A talaj takarása tehát nemcsak támogatási kötelezettség, hanem a klímaváltozás okozta kihívásokkal szembeni eredményes gazdálkodás egyik legfontosabb eszköze is. Az Agrár és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium számos eszközzel ösztönzi a gazdálkodókat, hogy az aszály elleni védekezésben minél szélesebb körben alkalmazzák a talajkímélő és vízmegőrző gazdálkodási gyakorlatokat is, amelyek egyszerre szolgálják a termelés biztonságát, a természeti erőforrások védelmét és a magyar mezőgazdaság hosszú távú alkalmazkodóképességének erősítését.