A tápanyag-visszanyerés lényege, hogy a mezőgazdasági és biológiai melléktermékek ne hulladékként, hanem újrahasznosítható erőforrásként kerüljenek vissza a termelésbe. A 2025-ben indult uniós FertiCovery projekt azt vizsgálja, hogyan lehet a szerves trágyából, biohulladékból és szennyvízből használható tápanyagforrást előállítani.

A gazdálkodóknak ez nem távoli kutatási irány. A műtrágyaimporttól való függés, az inputköltség és a talajállapot egyszerre hat a termelés biztonságára. Ha a helyben vagy térségi szinten keletkező szerves eredetű anyagokból ellenőrzött, kijuttatható tápanyag készül, az növelheti a gazdaságok mozgásterét.

A MezőHír összefoglalója szerint Európában jelentős mennyiségű tápanyag van az állati trágyában, a biohulladékban és a szennyvízben. Korszerű technológiákkal ezek bioalapú műtrágyává alakíthatók, majd visszajuttathatók a termőtalajba. Ez nem a műtrágya azonnali kiváltását jelenti, hanem a veszteségek csökkentését. A cél az, hogy a már meglévő tápanyagok szabályozott, mérhető formában kerüljenek vissza a körforgásba.

A projekt nyolc európai partnerrel dolgozik. Az anaerob lebontás és más technológiák nemcsak a tápanyag-visszanyerést segíthetik, hanem megújuló energia előállítására is lehetőséget adhatnak. A FertiCovery eddig több mint 150 technológiát vizsgált, ezek közül 25 tápanyag-visszanyerési értéklánc kerül részletes műszaki, környezeti és gazdasági értékelésre. A kérdés nem csak az, hogy egy megoldás működik-e, hanem az is, hogy gazdaságosan beilleszthető-e az üzemi gyakorlatba.

A szélesebb elterjedéshez szabályozásra, működő üzleti modellekre és termelői bizalomra is szükség van. A gazdálkodó szempontjából az számít, hogy a termék hatása, kijuttatása, költsége és jogi háttere átlátható legyen.

A tápanyag-visszanyerés a talajok szervesanyag-tartalmát, a környezetterhelés mérséklését és az ásványi műtrágyák részleges kiváltását is érintheti. Ezek együtt a gazdaság ellenálló képességét javíthatják.

A következő lépés az lesz, hogy a vizsgált technológiák közül melyek jutnak el üzemi szintre. A termelőknek nem újabb bonyolult ígéretre, hanem megbízható, mérhető és megfizethető tápanyagforrásokra van szükségük. Ha a tápanyag-visszanyerés működő gyakorlattá válik, nemcsak környezetvédelmi megoldás lehet. A gazdaságok számára inputgazdálkodási eszközzé is válhat.