Természetesen más előadások is szóba kerültek, hiszen egy mesedarab és egy vígjáték mellett szerepet kapott Szabó Magda Az ajtó című regényének színpadi változatában, amelyben kutya lesz.
A Z naplója, avagy az Agytakarítás egyrészt drámai előadás, másrészt fiatalos, humoros. Szándékosan?
Persze, egyértelműen. Zemlényi Zoltán Hoppárézimi című könyvét vette alapul kollégám, Nagy Márk, aki megalkotta a szövegkönyvet, ő egyben az előadás rendezője is. A könyvet, illetve a témát Széles Zita kolléganőnk ajánlotta Márk figyelmébe, aki tavasszal Mensch-díjat kapott a 152 lépés Auschwitz felé című megrendítő monodráma megrendezéséért, amelyet Karácsony Gergely adott elő. Ezúttal én lettem a színésze. Elkezdte olvasni Zemlényi művét, ideadta nekem is. Nagyon tetszett, éreztem a szöveg humorának igazságát, így Márk nekiállt megírni a monodráma szövegkönyvét.
Zemlényi művében is benne vannak az angol és más nyelvű szövegek, kiszólások?
Abszolút. Abban az időben még - ha talán nem is számított kuriózumnak - nem volt mindennapos dolog, hogy külföldi szavakat, kifejezéseket vigyenek bele az előadásba. Itt azért többször elhangzik, hogy „gyengébbek kedvéért”, így meg is magyarázza a szerző a kifejezések jelentését. Márk alapvetően Zemlényi szövegét vette alapul, s bár vannak benne részek, amelyek nagyobb hányadban tartalmaznak eredeti szöveget, de azért szerintem 70-80%-ban ez a szövegkönyv Márké.
A Z naplójában
Sokáig tartott megtanulni? Hiszen cirka háromnegyedórán keresztül folyamatosan úgy beszélsz, hogy közben ezerféle dolgot csinálsz.
Nekem a szövegtanulással soha nem volt bajom. Igazából néha még én is meglepődöm magamon, hogy milyen gyorsan tanulok. Annál gyorsabban megy, minél inkább olyan szöveg van előttem, amit jól megírtak. Emlékszem például, hogy amikor a Caligula helytartóját állítottuk színpadra egyetemi vizsgaelőadásként, Petronius szövegében (azaz a szerző, Székely Jánoséban) volt olyan rész, amit kétszer elolvastam és már tudtam, mert megértettem miről van szó. Ilyen helyzetekben könnyebb az elsajátítása. A Z naplójában nagyobb mennyiségű szövegről volt szó, és tudtam, hogy nagyon hamar el kell kezdenem tanulni ahhoz, hogy mielőbb olyan fázisba érjen a szövegtudás, amivel már érdemben lehet próbálni. Amúgy már az előző évad végén megcsináltuk ezt az előadást, júniusban tartottunk egy munka-bemutatót, mert tudtuk, szeptemberben már javában próbálni fogom A hercegnő és a boldogság című mesedarabot, és Márknak is zaklatott az évadkezdése.
Maradjunk a Z-nél. Az előadás közben olykor volt némi zsongás, de közben nagyon sokan követtek figyelemmel, időnként tapsban tört ki a diákság, s nem csak a rappelésnél. Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják a fiatalok?
Ez a tizedik alkalom volt. Titkon reménykedtem benne, hogy nagy általánosságban ilyen fogadtatása lesz, de időnként engem is meglep az a visszajelzés, amit a diákokon látok. Előfordult, hogy a karbantartó, aki segített a színpadkép berendezésében elmondta, hogy azok a gyerekek nem szoktak így figyelni, ő maga is meglepődött koncentrációjukon, az előadás pozitív fogadtatásán. Az a tapasztalatom, hogy zömében értik, rá tudnak csatlakozni. Mindig van olyan, aki lélekben nem azért jött, hogy végig üljön egy színházi előadást, majd bizonyos részeknél leginkább ő volt megdöbbenve. Előfordult, hogy egy kislány elsírta magát, bizonyára volt valamilyen kapcsolódás az életéből, ami betalált. Rendszerint azt látom rajtuk az előadás végén, hogy őszinte szívvel tudnak örülni annak, hogy látták.
Időnként tornamutatványokat végzel, asztalra, asztalra tett székre állsz fel, népitáncos motívumokat mutatsz be… Fizikailag is kemény munka ez, nem csak fejben.
Abszolút. Ezt Márk el is mondta nekem már az elején. Onnantól kezdve, hogy tudta, velem dolgozik, kifejezett szándéka volt fizikálisabb, mozgásokkal tarkított színpadi elemeket kitalálni. Ezzel nincs is semmi bajom, noha kellett egy kis idő, amíg hozzászokott a testem, különösen akkor, amikor már nem egyes jeleneteket próbáltam, hanem egyben az egészet. Akkor éreztem meg: bizony ezeknek a dolgoknak egymásba kell folyni, meg kellett tanulnom beosztani az energiáimat, nem lőhettem el előre az összest.
A mozgásszínházi elemekre azért volt szükség, hogy ne legyen olyan monoton az előadás, mintha végig tolószékben ülnél?
Mindenképpen szerettük volna elkerülni, hogy egy mozgássérültet mozgássérültként ábrázoljunk. Amúgy sem szerencsés színpadi helyzet, ha a színész végig ül.
A Z naplójában
Nem csak a Bárány Frigyes Stúdió a helyszín, sokszor lépsz fel például tornateremben.
Gyakran kell nagyon nomád körülmények között játszani. Igazából a színésznél három dolog van mindig kéznél: a teste, a hangja és a lelke. Ezekre az elemekre próbáltunk meg inkább hangsúlyt fektetni nem pedig a külső színpadképre.
Közel áll hozzád ez a darab?
Nagyon szívesen csinálom, nagyon megszerettem. Egyrészt ha megkértek volna, hogy csináljak valamiről egy monodrámát, valószínűleg a száz között se lett volna a mozgássérültek helyzete. Éppen ezért a próbafolyamat során alaposan beleástam magam ebbe a témába, rengeteget tanultam meg róluk és a műtől. Sok dologra jöttem rá, sok mindent átértékeltem magamban. És jómagam is nagyon sokat kaptam attól, hogy ezzel foglalkoztunk. Másrészt benne van az előadásban az autósport, a száguldás szeretete, az életigenlés, ez olyan téma, amiről az a monodráma szólna, amit magam választanék.
Valóban, amikor legördítetted a Forma 1-es versenyző, Verstappen fotóját, felhördültek a gyerekek.
Igen, hiszen az autók, az autósport sok fiatalt érdekel.
Az elején úgy fogalmaztál a közönségnek: nevessetek rajtam, röhögjetek ki, de ha igazi mozgássérülteket láttok, őket ne! Nagyon szép gondolat. A nézőtéren ülve mégsem azt éreztem, hogy ez egy direkten az arcukba nyomott utalás, mert finoman sikerült átvezetned.
Feltett szándékunk, hogy a megszólalásom sehol se legyen túl számonkérő vagy tukmálós. Én azt gondolom, ha sikerül jó ízléssel megtenni, akkor nem túl szemükbe vágós az a mondanivaló, hogy másokat ne nyomorékozzanak le. De mégis, így is hatásos lehet.
Ezerrel játszod Z naplóját, ugyanakkor október harmadikán már egy mesedarab bemutatóján láthatunk. Szereted ezt a műfajt?
A hercegnő és a boldogság leginkább az óvodáskorúaknak szól, szerintem fogják élvezni, sikeres lesz. Nagyon szeretek gyerekelőadásban játszani, ott lehet igazán szélesen és bátran kiteljesedni. Azt leszámítva, hogy általában ezeket a színészélethez képest nagyon korai időpontban játsszuk, hálás dolog szerepelni bennük. Szerintem fontos küldetés igazán jó gyerekelőadásokat színpadra állítani, hogy a kicsik megszeressék a színházat, s olyan élményt kapjanak, hogy később, általános vagy középiskolás korukban jó kedvvel váltsanak színházbérletet, s jöjjenek a Móricz Zsigmond Színházba. Tehát misszió is gyerekelőadásban részt venni.
A padlásban (balról), mint Üteg, a detektív másik bal keze. Mellette Tóth Károly (detektív) Urmai Gábor (Témüller) és Jenei Judit (Robinson, a gép)
A hercegnő és a boldogság végül tényleg boldogság lesz?
Bízom benne, hogy nekünk és a gyerekeknek is.
A Ne most, drágám! vígjáték próbái követik ezt a mesét, te leszel az egyik főszereplő.
Ez lesz az idei nagyobb feladatom.
Ismered ezt a darabot? Meg szoktad nézni a próbafolyamat előtt filmen vagy színházban, amelyekben játszol?
Nem és nem. Nem ódzkodom, nem babona, egyszerűen csak az én felkészülésemhez nem tartozik hozzá, hogy más hogyan formálta meg az adott szereplőt. Október 20-án indul a próbafolyamat, novemberben lesz a bemutató.
A negyedik premiered Az ajtó lesz jövő év márciusában. Vakon ugrasz bele?
Láttam a filmet, megnéztük az egyetemen. Nagyjából ismerem a történetet, és kifejezetten várom a próbafolyamatot. A rendezővel, Szabó K. Istvánnal volt már szerencsém több ízben is együtt dolgozni, őt egy nagyon nagy formátumú embernek és rendezőnek tartom, akinél még egy asztallapot is megtisztelő játszani. Külön boldogság, hogy most az ő kifejezett kérésére kerültem be az előadásba. Ha minden igaz, azt a szerepet, amit játszok, úgy írják/írták meg, hogy tudták, én fogom játszani. Ez pedig mindig olyan lehetőséget rejt magában, amiből izgalmas történet kerekedhet. Nagyon várom!
Te a kutya leszel benne. Igazi eb, vagy csupán becenév?
A történet szerint egy kutya. Majd kiderül, mi vele a rendező koncepciója. Biztos, hogy Szabó K. Istvánnak konkrét szándéka van. Minden bizonnyal izgalmas feladat lesz!
Te valahogy úgy vagy Szabó K. Istvánnal, mint Tóth Károly Horváth Illéssel, akiről azt mondta Lőrinc barát szerepe kapcsán, hogy az életét is vakon rábízná, annyira megbízik benne rendezőként.
Én vakon rábízom magam Szabó K. Istvánra.
Fotók: a Móricz Zsigmond Színház archívumából
