Szuda Zoltán szerint a JÉGER körüli vita nem zárható le mérések nélkül. A Mezőhírnek nyilatkozó dél-alföldi gazdálkodó szerint a fő gond a vízhiány, de a rendszer hatását is vizsgálni kellene. Úgy véli, a vita nem arról szól, hogy egyetlen technológia okolható-e az Alföld vízhiányáért, de állítja: a fő gond a víz hiánya, de ekkora léptékű beavatkozásnál nem elég feltételezni, hogy nincs hatás, azt mérni kellene.

Ez a gazdák számára nem elméleti kérdés. Délkelet-Magyarországon Szuda szerint évről évre nehezebb termelni, és egyes kultúráknál már az is kérdés, hogy gazdaságosan fenntarthatók-e. A vízhiány, a süllyedő talajvíz és a csapadékeloszlás átalakulása közvetlenül a vetésszerkezetet, a termésbiztonságot és a gazdaságok kockázatát érinti.

Szuda nem a JÉGER leállítását kéri, hanem független, összehasonlítható vizsgálatokat. Javaslata szerint nagyobb térségekben, ideiglenes kontrollterületekkel kellene mérni, mi történik a rendszer működtetése nélkül. Szerinte csak így lehetne tudományos bizonyossággal beszélni arról, van-e hatása a csapadékeloszlásra.

A felvetés azért érzékeny, mert a rendszer országos léptékű. Szuda szerint nem ugyanaz egy kisebb térség kezelése és egy olyan működés, amely gyakorlatilag az ország jelentős részét lefedi. Ilyen méretnél szerinte nem elég azt mondani, hogy nincs kimutatható következmény: ezt bizonyítani kellene.

A Mezőhír interjújában Szuda Zoltán több hosszabb távú okot is megnevez a szárazodás hátterében. Ide sorolja a víz gyors elvezetését, a mocsarak lecsapolását, a folyószabályozást, a folyómedrek bevágódását és a talajvízszint süllyedését. Erre rakódik rá a klímaváltozás és a csapadék térbeli, időbeli átalakulása.

A gazdálkodói tapasztalat alapján a probléma már a mindennapi termelésben is látszik. A gazda arról beszél, hogy nemcsak a csapadék hiányzik, hanem a talajvíz is, miközben az erős UV-sugárzás is gondot okoz. Több kultúránál tapasztalta, hogy a virágzat vagy a termés megégett.

Az interjúalany szerint a mezőgazdasági vízgazdálkodásban szemléletváltásra van szükség. A korábbi rendszer elsősorban a víz elvezetésére épült, miközben ma a víz megtartása lenne a legfontosabb feladat. Úgy látja, a vízi létesítmények nagy része nem erre készült.

A dél-alföldi térségben a kérdés határon túli összefüggéseket is érint. A Mezőhír cikke szerint a térség a Maros és más vízfolyások révén jelentős részben Romániából érkező felszíni és felszín alatti vízkészletekre támaszkodik. Szuda ezért regionális monitoringot, vízdiplomáciát és a szomszédos országokkal való együttműködést is szükségesnek tart.

A JÉGER-vita így a gazdálkodók számára nem önmagában a jégkármérséklésről szól. Inkább arról, hogy aszályos térségekben milyen adatok alapján hoznak döntéseket, és mennyire veszik komolyan a beavatkozások mérését. A termelői oldalról a kérdés végül egyszerű: ha nincs víz, nincs kiszámítható mezőgazdaság sem. Ön hogy látja ezt a kérdéskört, kedves olvasó?

A teljes interjú ITT olvasható.